Az elfogadó, új nézőpontokat befogadó álláspont most fényt deríthet eddigi nehézségeink okaira. Mint amikor elvonulnak szemed elől a felhők és ismét láthatod a napfényes égboltot. A megbocsájtás, az egymást meghallgató és értő kommunikáció energiái most arra várnak, hogy használjuk őket végre arra, amire való: a megbékélésre, (akár önmagunkkal is) a megértésre, és a tisztázásra.

És ha ezzel "elkészültünk" vitorlát bonthatunk. A megbocsájtás energiái azért csodálatosak, mert ahogy átjárja szívedet, megváltoztatja a gondolataidat és a szemléletmódodat. Elkezded másképp látni önmagadat és a másikat egyaránt. Felfigyelsz a mögöttes dolgokra, az apró jelekre, melyek beszélnek hozzád. A panaszkodásból segítségkérés lesz, az elutasítás mögött rálelsz a félelemre, és az érvek mögött pedig a tagadásra.

S ebben a helyzetben tiszta energiákkal lehet nekilódulni a feladatainknak. Merthogy az bizony lesz bőven: napi szinten jelenlévő, minden nap megoldásra váró sok kicsi, apró "szösszenet".

Mindehhez szűkebb környezetünk, - melybe beletartozik a család, vagy az a lélekcsalád, melyet itt a földi létezésben barátoknak hívnak - most támogatást nyújt. Ez a támogatás, vagy segítség pedig leginkább úgy jelenik meg, hogy lehetőségünk van tőlük megtanulni, hogyan is tegyük mindezt. Első és legfőbb feladatod pedig, hogy légy kíméletes önmagaddal, engedd meg magadnak a hibákat is. Lásd magad úgy, mint aki most új tanulmányokba kezd. És az új ismeretek elsajátítása eleinte talán még döcögősen halad. Erre mondják azt, hogy "belejön, mint kiskutya az ugatásba". Szóval, hajrá!

Természetesen mindez nem egyik napról a másikra történik, és szükséges hozzá az elhatározás és a belefektetett munka, idő, energia. Ha úgy érzed, hogy mindebben valami még akadályoz, együtt feltárhatjuk az okokat és megkereshetjük a számodra legjobb megoldásokat. Várlak szeretettel, Györgyi