Kosár
0
0 Ft
Szeptemberi energiák
2023.09.02
"A felnőttek közötti viszonyokban az elfogadás csak annyit jelent, hogy tudomásul vesszük azt, hogy a másik másmilyen, nem ítéljük el, és nem mérgezzük a saját lelkünket azzal, hogy sajnálkozunk, amiért a másik másmilyen. Az elfogadás nem jelent önfeláldozást, és nem jelenti a megszegett ígéretek vagy az elviselhetetlen dühkitörések örökös elviselését." Máté Gábor
A hónap alapenergiája egyfajta befelé fordulást, kisebb elhatárolódást mutat, mely alkalmas arra, hogy megszabaduljunk azoktól a cseppet sem helytálló elképzelésektől, téves eszmeiségtől, ami alapvetően a női energiák mibenlétéről szól. Tisztán rálássunk a saját helyzetünkre és azokra a pontokra, ahol érzéseink és/vagy gondolkodásmódunk torzítja a valóságunkat.
Elsősorban attól a vélekedésnek kéne búcsút inteni, ami a nőiség mibenlétét jelenti számunkra. Az önfeláldozás, önfeladás és alárendeltség érzéseitől és legfőképpen attól a gondolattól, hogy ez a nőiség része.
Ezzel párhuzamosan megjelennek a lezárás és az elengedés energiái, melyek már egy ideje velünk vannak, de most már egészen közel vagyunk ahhoz, hogy véglegesen megtörténjen.
Talán a túl sok hír, információáradat az, ami összezavar bennünket. Lehetnek ezek váratlanul felbukkanó hírek, események vagy emberek. Még múltunk szereplői is. Ám ha szemünket a célra szegezzük, mely az önmagvalósítás és belső megújulás, akkor tisztán láthatjuk, hogy ezeknek már nincs helye az életünkben. Feltörhet bennünk ugyan a nosztalgia érzése és mint tudjuk, agyunk művésze annak, hogy az emlékeinket megszépítse, vagy sötétebbre fesse a tudatalatti érzelmi lenyomatok alapján. Érdemes most mindezt figyelembe venni és alaposan megvizsgálni miért is érzünk úgy, ahogy.
Az elbizonytalanodás természetes, ha még nem vágtuk el véglegesen az érzelmi szálakat. Az újrakezdés ígérete pedig egyfajta fogódzót és biztonságérzetet adhat.
Utolsó erőpróba ez valójában. Hogy mennyire dőlünk be a saját magunk építette illúzióváraknak. A megtévesztés energiáinak, melyek oly csábítóak, hiszen legmélyebb lelki igényeinket célozzák meg. Az egyedülléttől való félelmet vagy akár a vágyat egy társra, egy kapcsolatra, egy pozícióra.
Ilyenkor van szükség a visszahúzódásra. Visszatekerni időben életünk filmjét és a nézőtéren ülve nézni végig azt az időszakot, annak minden jó és kevésbé jó tapasztalatával, élményével együtt. Külső szemlélőként, ott a mozi nézőterén megláthatsz olyan részleteket is, amit észre sem vettél, amikor részese voltál. Felelevenedhetnek olyan események is, melyeket mélyre eltemettél, mert nem akartál tudomást venni róla.
És akkor a megbocsátás energiáival telítődve lehet elvágni végleg az érzelmi szálakat, véget vetni céltalan és parttalan vitáknak. Legfőképpen pedig alaposan felülvizsgálni a "mindent tiszta lappal kezdünk" típusú ígéreteket.
Felismerni a múltban azt, amit a jelenben megváltoztatásra vár, az egyik legfontosabb dolog a továbblépéshez.
Ha ebben a megtévesztően ígéretes közegben elbizonytalanodsz, az mindössze annyit jelent, hogy még van tennivalód a teljes gyógyulásod érdekében.
Ide tartoznak azok a tévhitek is, melyek kiszolgálják érzelmi igényeidet, mint ikerláng, lélektárs és ehhez hasonlók.
Önmagad teljessége útján érhető csak el a valódi lélekkapcsolat, mely nem jelenthet sem szenvedést, sem emberileg méltatlan helyzeteket, önfeladást pedig végképp nem.
Szeretettel, Györgyi