Önismeret, avagy a fejlődés útjai....
"A legtöbb ember egy álarc mögé bújva éli az életét, és így araszol leszegett fejjel végig az úton... de te nem! Te képes vagy szembenézni azzal, ami vagy." Robert Lawson
Bár mint parapszichológus abszolút "hiszek" a láthatatlan világok létezésében, és az idézőjel most annak szól, hogy nem hiszem, hanem tudom, hogy az Univerzum számtalan dolgot tartogat számunkra, melyek érzékelését még csak most tanuljuk.
Ahogy fejlődünk, úgy növekednek bennünk ezek a képességek. Egyre intuitívabbak leszünk, érezzük, amit a másik ember érez, felhívjuk, ha a másik 200 km távolságban ránk gondol.... és még csak a kezdetén vagyunk ennek a folyamatnak.
Tudatosabbak lettünk, meditálunk, jobb esetben "blokkoldásra" járunk.... s mindezek valóban kellenek. Szükséges, hogy lelkünk mélységeit feltárjuk, annak rétegeiből, illetve a tudatalattiból a megbúvó kis "rágcsálókat" kitessékeljük. Megakadályozva ezzel a kényszer cselekvéseinket, feleslegesen futott köreinket.
S mégis úgy érzem, valami mellett elmegyünk... szép csendben úgy csinálunk, mintha az nem is létezne.
Ez pedig az önismeret. A kép, (énkép), melyet magunkról kialakítunk, nem mentes az önbecsapástól és az önhazugságoktól. A Tied sem, és az enyém sem.... mert mindannyian kicsit félünk az árnyékunktól. Az árnyéknak van egy szemtelenül zavaró tulajdonsága: mögöttünk lopódzik, és úgy tűnik, mintha nagyobb lenne nálunk. Persze tudjuk, hogy ez csak a fény/árnyék fizikai jelensége miatt látszik így, de a piszok akkor is mindig nagyobbnak tűnik.... és hajlamosak vagyunk elhinni, hogy árnyékunk tényleg nagyobb, mint fényünk. Hova tovább még azt is, hogy hatalma van/lehet felettünk. S amíg ezt hisszük, így lesz. Ennek ellentételezése egy módon lehetséges, úgy hívják önismeret.
Az önismeret útja meglehetősen göröngyös, mondhatnám rögös. Megismered az árnyékodat,- mert már szereted annyira magad, hogy képes vagy ezt a "részedet" is elfogadni - megbarátkozol vele, majd szépen lassan elkezded transzformálni. Közben rájössz, hogy egyes elakadásaid, folyton ismétlődő ciklusaid egyik oka, hogy másnak látod/gondolod magad, mint ami valójában vagy.
Mondok egy példát: amikor ide s tova 18 évvel ezelőtt arra ébredtem, hogy gyerekeimet egyedül kell felneveljem, úgy gondoltam, nagyon kemény kis nő vagyok én.... s belevágtam a feladatba. Tényleg keményen viselkedtem, keményebben néha, mint egy férfi... s ez a viselkedés meg is keményített. Majd egy idő után szembesültem azzal, hogy a csudát vagyok én kemény... s az évtizedes keménykedés már nem esik jól... nagyon nem. Lényem legmélye nagyon kívánta már, hogy szerethessen, segíthessen és szolgálhasson.
Ez alatt az idő alatt persze jól földbe döngöltem néhány embert, és volt egy pár csalódásom. Hisz pont bensőm lényegével ellentétes módon viselkedtem.
Amíg nem tudod, ki vagy, és milyen vagy, addig a spiritualitás "katyvaszában" könnyen megtalálnak a kötés feltevők és rontás levevők...és egyéb más "médiumok". ...mert elhiszed, hogy Te magad nem vagy képes kiegyensúlyozott életet élni, harmonikus párkapcsolatot kialakítani, stb.
Épp ezért nemsokára egy önismereti körbe invitállak majd Benneteket.
- Nem ígérem, hogy könnyű lesz, de garantálom, hogy érdemes végigcsinálni.
- Nem ígérem, hogy könnyű lesz, de elvezethetlek önmagadhoz.
- ..és nem ígérem, hogy kész megoldásokkal fogok szolgálni, de segítek, hogy megtaláld a számodra legjobb megoldást.
Nem... nem fogunk szellemi magasságokba emelkedni és angyalokkal beszélgetni. Magunkkal fogjuk tenni mindezt...
Addig is kezd el összeírni mi az, ami nem működik az életedben, mi az, amin változtatni szeretnél, vagyis kezd el magad egy kicsit másképp látni.
Részletek hamarosan....
Ölellek Benneteket, Györgyi