Heti üzenet 12.05.-12.11.
"Emberi viszonyainkat is úgy válogatjuk meg, hogy elősegítsék önbecsapásainkat. Elkerüljük azokat az embereket, akik igaz visszajelzéseket adnak rólunk, rosszindulattal vádoljuk őket. Kedveljük az illúzióinkat támogatókat, akik kiszolgálják a hamis látszatok fenntartásának igényét. A folyamat végén bekövetkezik keserű csalódás kapcsolatainkban." Popper Péter
Hetünk energiája az egyensúly és a belső harmónia témájára hívja fel a figyelmet. Mert hogy leginkább híján vagyunk ennek. Ahhoz, hogy ez elérhető legyen számunkra, életünkben alapjaiban más megoldás-készletekre van szükségünk. Ezen kívül pedig egy jó adag tudatosságra. De talán ez a tudatosság nem is a legjobb kifejezés. Valahogy fejben kéne rendet tenni először ahhoz, hogy ez a fajta egyensúly megvalósulhasson érzelmi szinten is.
A múltban túlsúlyba került egy viselkedésmód, egy működés, mely leginkább erőteljes maszkulin jelleggel bírt. A célorientáltság, a versenyszellem, és az elme túlsúlya volt mindez, és igazából a mai napig is egy van.
És most -mindennek kiegyensúlyozására - szükség lenne a feminin energiákhoz is kapcsolódni. Egyensúlyt teremteni, először önmagunkban, majd körülöttünk.
Akár férfiként, akár nőként olvasod, ez leginkább most mindenkire vonatkozik.
Nőként férfias energiákat működtetve illúziókból épített várunk kezd most összeomlani, lelkünk pedig belefárad ebbe a fene nagy keménykedésbe.
Férfiként pedig nagy valószínűséggel jól megy ez, hiszen erre vagy bekódolva... ám ahogy a virág víz nélkül, úgy a férfiember is érzelmek nélkül egyszer csak elszárad. Egyfajta belső sivárság közepén találhatjuk magunkat, melyből újra oázist varázsolni az érzelmek által lehetséges.
Ez a folyamat látszólag szerencsésen indul, ám valahol mégis elakad. Elakad, mert nagyon mélyre nyúlnak a gyökerei. Olyan változásokat igényel tőlünk, mely egy valóságos újjászületés. Amikor lényünk legbenső magját megkeresve, abból építkezve kell(ene) valóban újjászületni. Mint a magzatnak az anyaméhben fejlődve, majd vajúdások közepette újra megszülve magunkat.
...mert az ilyen jellegű, tiszta lappal történő újrakezdéshez magasabb tudatosság és ennek megfelelő kommunikáció szükséges.
Sokan tudjuk már, hogy a két energia egyensúlya nem csak a saját világunkat képes megváltoztatni, hanem az egész bolygó valóságát is. Ám talán a mindennapi részleteken még elcsúszunk. A férfias, marsikus energiák viselkedés mintázatában akadnak olyan motívumok, melyek transzformációra szorulnak. Kivont karddal a várat be lehet venni, de a női lélekben ugyanez a kard mély sebeket képes ejteni.
Mint ahogy a női légvárak is erős cizellálásra szorulnak a kapcsolatok lényegét illetően.
A partnerség adhatja a fejlődés irányát. A rivalizálás, a párharcok helyett.
És ebben nagy szerep jut a múltból beidegződött téves gondolati sémáknak.
A sérelmek és sebek gyógyulásának.
Szóval úgy tűnik rágjuk még ezt a csontot egy jó darabig, pedig lelkünk már a megérkezésre vágyik.
Szerintem biztos ismeritek a viccet...
"A csirke körbe-körbe rohangál a tyúkudvarban és hangosan kiabál:
- Segítség, a kakas meg akar d...ni....! Egy öreg tyúk odaszól neki:
- Minek kajabálsz, előbb-utóbb úgyis megteszi.
- Tudom, csak futok még egy-két kört, nehogy azt higgye, qrva vagyok... "
Nos, ilyen és ehhez hasonló botorságokon kéne elgondolkodni...
- valóban ez az, ami minősíti ezt a fogalmat?
- mi múlik még két körön..., de tényleg?
- milyen bizonyosságot adhat ez a fránya két plussz kör...?
Szóval érdemes lenne most előszedni az ehhez hasonló, mára totálisan elavult és semmit sem érő gondolati sémainkat, és alapos felülvizsgálat alá vonni...
...mert amíg ezek uralják a viselkedésünket, ezek adják a dolgok megítélésének alapját, vakvágányon robogunk tovább.
Szeretettel, Györgyi