Heti üzenet 10.28.-12.04.

Amikor élet egy nagy próbatétel elé állít, olyan nehézséggel nézel szembe, mely a jelen tudományos eszközei alapján inkább nem orvosolható, mint igen, nos akkor ha egy pici szufla is van Benned, nem törődsz bele és alternatívákat keresel. Az alternatíva keresés egy megoldáscentrikus magatartás. Nyitottság, változni és változtatni akarás. Ilyenkor kinyilvánítod az Univerzum felé azt az akaratodat, hogy az életet választod, a jobbulást választod.

Az út göröngyös persze, tele buktatókkal. Hiszen amikor már úgy érzed, mindent megtettél, és fenekestül forgattad fel az életed, az élet ad neked egy fricskát és azt mondja: ez nem elég...

Mi kell még? Mi kellhet még?

"minden nap meditálok, elmondom a mantráimat..."

"jógázom, hangtál meditációra járok..."

"úgy érzem, sokat változtam..."

És még sorolhatnám a kapott válaszokat.

Miközben felteszek egy kérdést: "Hogy érzed magad?" ..és az alábbi választ kapom: "Nem tudok jó hírrel szolgálni, sajnos. Sokat javultam, de még nem vagyok teljesen jól."

Nos, ha még nem mondtam volna, nem hiszek a damaszkuszi úton való egyik pillanatról a másikra történő megtérésben. Nem mondom, hogy nincs ilyen, csak azt, hogy nem ez a tipikus.

Aki hosszú évek kőkemény munkájával képes magát akár testileg, akár lelkileg megbetegíteni, nehezen kivitelezhető a pillanatok törtrésze alatt bekövetkező változás.

Abban hiszek, hogy képes vagy újraépíteni magad, fokról fokra, néha pedig centiről centire.

Ezek a megrekedések legtöbbször nem szólnak másról, mint hogy elérkeztél arra a pontra, amikor már nem esik jól a változás. No igen, az a bizonyos komfortzóna... senki sem szeret kilépni belőle.

És amikor a változás folyamatában elérkezel a kényelmetlen pillanatokhoz, hárítasz. Ez természetes.

Ilyenkor nem történik egyéb, mint hogy nem akarsz szembenézni azokkal a tulajdonságaiddal, melyek mélyén a korlátozó hitrendszereid bújnak meg. Mert ha elismerem, hogy negatív az alapvető szemléletmódom, el kell ismerjem, hogy mindaz, ahogyan a világot szemlélem, valahol nincs rendjén.

Látásmódunkat alapvetően befolyásolja a neveltetésünk, a család, amelyben felnőttünk, a szeretet-élmény, melyet megtapasztaltunk, avagy nem... és egész eddigi életünk minden megtapasztalása, no meg az előző életeink emléknyomai. És ha az az alapvető létélményünk, hogy a világ egy veszélyes hely, és félni kell..., akkor igen, a világlátásunk is ilyen lesz: borúlátó.

És ezen nem, vagy csak részben segít a mantra, vagy a gongtál.... és még sorolhatnám. Fantasztikus szakrális élmények, de az alapvető beállítottságodat nem fogja megváltoztatni.

Szembenézni önmagunkkal, saját árnyainkkal nem könnyű. Jó adag lelkierő, és önszeretet kell hozzá, hogy ne essünk az önhibáztatás csapdájába. Ám amíg a borúlátás az alapvető életszemléleted, addig újra és újra belelépsz az elme negatív körforgásába, mely olyan, mint egy örvény, és csak egyre mélyebbre visz.

Légy hálás! Minden apró eredményért! A legkisebbért is!

Veregesd meg a vállad, hogy ezt elérted, és erősítsd meg magadban azt a gondolatod, hogy ha erre képes voltál, akkor a következő lépcsőfokot is képes vagy elérni, és aztán az azt következőt.

Aztán végy egy nagy levegőt... és szépen nézz szembe a mélyben megbúvó szörnyecskéiddel. Tedd fel magadnak a kérdést: Mi ebben a jó nekem? Valószínűtlennek hangzik, hogy egy betegségben vagy egy tragikus eseményben valami jó is lehet? Látszólag igen, ám ha képes vagy megtalálni benne mindazt, ami valóban pozitív, akkor elérkeztél a lényeghez: a pozitív szemléletmódhoz.

... mert minden tragikus esemény erősebbé tehet.

... megtaníthat az elengedésre, és az élet körforgásának elfogadására.

... mert minden betegség megmutathat egy másik utat, melyben közelebb kerülhetsz önmagadhoz.

... az alternatívák keresése az önmagadért történő felelősségvállalásra taníthat.

... a szűkösebb anyagiak a valódi értékek megtalálását is szolgálhatja, ugyanakkor adhat egy mély belső motivációt az új lehetőségek keresésére.

... egy válás, vagy egy szakítás megmutathatja a kötődési mintáidat, és lehetőséget adhat annak megváltoztatására.

... az egyedüllétben megtapasztalható az önállóság, a függetlenség nagyszerűsége.

... ráébreszthet a kapcsolati függőségeidre.

Nem Barátom, az élet nem egy veszélyes valami, csak valamikor az anyatejjel ezt szívtad magadba.

Nem Barátom, az élet nem szenvedés, hanem folyamatos tanulás és fejlődés. A határaid tágítása, a képességeid növelése, és szemléletmódot rugalmassága. Olyan ez, mint a testedzés: ropogós fenékre és lapos hasra vágysz. Nos, akkor edzeni kell. Néha fáradt leszel, lesz izomlázad.. igen. Hát ilyen az élet. Olyan, amilyennek látod. Ha csúnyának és keménynek látod, belül kell átállítani a kapcsolót, nem az életben van a hiba.

Úgyhogy most kérlek, ülj le és írd össze életed nagy tragédiáit. Aztán mindegyikhez írd szépen hozzá, mi mindenre tanított téged, és miben változtál általa. Az sem baj, ha úgy gondolod, valami negatív irányba változtatott meg. Legalább tudni fogod, hol kell átállítani a kapcsolót...

Advent időszakához érkeztünk, mely minden évben egyfajta összegzés. S ha mégsem erre használnánk, az Univerzum elküldi számunkra a maga kis apró próbatételeit, mely segít nekünk megmutatni mi az, ami még kiigazításra vár.

Jelen korban, és jelen körülmények között olybá tűnik, Európa nem egy tuti hely többé, és ez még jó darabig így lesz. Ha mégis szeretnéd jól érezni magad az őrület és a káosz közepette, az út befelé vezet, és a mély belső átalakulás felé.

Szeretettel, Györgyi