Legfőbb törekvésünk az anyagi helyzetünk jobbítása, mert még mindig nehéznek érezzük. Igyekszünk olyan kapcsolatokat, szerződéseket és megállapodásokat kötni, melyek előnyösek lehetnek számunkra. Ám a lapok továbbra is azt mutatják, nem most van itt a hosszú távú stratégia kialakításának ideje. A gyorsan változó világban a rugalmasság, a kötetlenség az, ami lehetőségeket biztosít. Tanulni kell ezt a fajta minőséget, hisz legtöbbünknek életünk eddig a stabilitás és a biztonság megteremtéséről szólt.

Lesznek, akiknek a fennálló toxikus kapcsolataikat időszerű felülvizsgálni, mint ragaszkodásuk legfőbb tárgyát. Annál is inkább, mert megbetegítő mindez. Olyan ez, mintha valaki lassan adagolná magának a mérget, és nem képes lemondani róla, pedig napról-napra egyre betegebbé válik tőle.

Ami most fontos, és fontosabb, mint az állandóság, nos az a belső egyensúly megteremtése. A tahi chi gyakorlók pontosan tudják, hogy a nyugalom és a koncentráltság egy olyan belső erő, mely sokkal nagyobb erőkifejtésre képes. A nyugalom közepén ott rejlik a gyors reakcióképesség és a tetterő.

Most a legfontosabb lenne egyrészt észrevenni, hogy koránt sem akkora a baj, mint ahogy érezzük...

Másrészt pedig, a biztonság bennünk van és nem a külső körülményekben.

A biztonságot adó kikötőt a hit (az önmagunkba vetett hit is) adja, a rugalmasság és a gyors reakciókészség. Mert az életben csak egy valami biztos, hogy folyamatosan változik. Ha sikerül szélnek ereszteni félelem démonjainkat, észrevehetjük végre a bennünk és körülöttünk munkálkodó segítőket. Utat mutatnak számunkra, és bizonyosságot adnak. Ám a kétségbeesés energiái nem engedik, hogy meglássuk őket. A ragaszkodás energiái elhitetik velünk, hogy az új az valami veszélyes és félelmetes dolog.

A megértés és a belátás által leszünk képesek önnön árnyainkat fénnyé változtatni.

A torony tetejéről láthatunk rá téves gondolati mintáinkra, mely átalakulásunk záloga is egyben.

Ne feledjük, egy poláris világban élünk, ahol a fény és a sötétség játéka zajlik, s csak rajtunk múlik, hogy meglátjuk-e a fényt....

Lehet élni úgyis, hogy a körülmények áldozatának tekintjük magunkat, és életünk felelősségét mindig másra hárítjuk. Megfosztva ezzel magunkat a tudatos sorsalakítás lehetőségétől, odadobva magunkat a hiénák játszóterére... de ne feledjük, emberbőrbe bújt isteni lényünk ennél sokkal többre képes.

Szeretettel, Györgyi