Heti üzenet 09.27.-10.03.
"Egyetlen út van: a megbocsátás. Az ember egyébként vágyik rá, hogy megbocsásson, mert akkor tud szeretettel megtelni." Bach Kata
Utazás a lelkünk mélyére
Felszabadulás, új kezdetek
Hetünk fő témája a mostanság oly gyakori szorongás, a veszteségtől való félelem. Úgy tűnik, mostanság felerősödni látszanak ezek az érzések, olyannyira, hogy szükségesnek látszik, hogy foglalkozzunk vele.
Legtöbbünknél ez egy olyan családi minta melyet nagy valószínűséggel már generációk óta egymásnak "ajándékoz" szülő és gyermek. Sokaknál egzisztenciális szorongás, melyet a világháborús őseinktől örökítettünk. S van, akinél ez olyan előző életi tapasztalás, melynek emléknyomait még hordozzuk, s lelkünk nem feledte el azt a tragédiát, s a vele járó érzéseket. Ilyenkor fogalmazódhat meg bennünk, hogy félünk, csak éppen félelmünk minden racionális alapot nélkülöz.
S még a legbiztosabb kapcsolat bizonytalanná válhat szemünkben egy olyan régi esemény miatt, mint valakinek az elvesztése, vagy az elhagyatottság megtapasztalása, valakinek az elvesztése.
Futtatjuk ezt, mint egy vírust a számítógépünk, s nem találjuk hozzá a megfelelő vírusirtó programot....
Meghatározza kapcsolataink minőségét, hisz amíg ezek a háttérprogramok dolgoznak bennünk, addig látásunk elhomályosul, és mindent a félelem sötét szemüvegén keresztül szemlélünk.
Lehetőségünk
van most a megbocsájtásra, a gubancok kicsomózására. Az őszinte szívből jövő
megbocsájtásnak hatalmas ereje van. S nem csak mások felé, hanem önmagunk felé
is. Hisz ezekben a történetekben a legfőbb nehézséget magunknak okozzuk. Hisz
önmagunkat húzzuk egy örvénylő spirálba
A változást a megbocsájtás energiája adja számunkra, ám ehhez szükség van önreflexióra... hogy végre belássuk, a sérelmeink - legyenek azok vélt, vagy valósak - arra hívják fel a figyelmünket, hogy van egy probléma, melyet érdemes lenne megoldani végre.
Türelemjáték ez, hisz egy-egy ilyen folyamatosan jelen lévő probléma megoldása nem megy egyik napról a másikra. (Mondtam már, hogy nem hiszek a damaszkuszi úton történő megtérésben?) Mint a hagyma héját, úgy kell lehántani a rétegeit, hogy eljussunk a legbelső részéhez.
Sokaknak lehet aktuális az szülői szeretet, annak hiánya vagy nem megfelelő mivolta. S van, aki ezt tudatosítja, de sokan vannak, kik fájdalmas szeretettel övezik őt, miközben szenvednek az anyai elutasítástól, vagy szeretetlenségtől. Itt az ideje tudatosítani ezt magunkban. Semmi rossz nem történik, ha ezt felvállaljuk végre. Kezdhetünk egy új ciklust, új alapokon.
A megbocsájtás egyik titka annak az elfogadásában rejlik, hogy kapcsolatainkban a másik fél csak a saját tudatszintjéhez mérten képes szeretni, kapcsolódni. Igen, lehet, hogy ez számunkra nem elegendő, de a másik határait nem tudjuk kitolni.
S végül, de nem utolsósorban kiléphetünk olyan csapda helyzetekből, melybe mindezek a sérüléseink sodortak minket. Olyan kapcsolatokból, melyekbe görcsösen kapaszkodunk, mert azt hisszük megadhatja számunkra azt a biztonságot és szeretetet, melyre olyannyira vágyunk és nélkülözünk.
E heti elemzésünk kissé hosszabbra sikeredett a szokásosnál...., de a téma, melyet feszeget messzire visz.
Csodás, transzformáló hetet kívánok Nektek, szeretettel, Györgyi