Kosár
0
0 Ft
Heti üzenet 08.25.-09.01.
2023.09.23
"Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szűri meg és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk belső harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá vonni az univerzum hatalmas erőit." Csíkszentmihályi Mihály
Szívünk útjai
Ezen a héten kapcsolataink kerülnek középpontba. Társadalmi
jellegű kapcsolatok ezek leginkább, mint a baráti, kollegális vagy
munkakapcsolatok. Fontossá válhat a kollektíva, vagy baráti közösségek, melyben
időnk nagy részét töltjük. És persze azok a változások, melyek minden közösség
életében folyamatosan jelen vannak. Egyeseknek elérkezett a kapcsolatépítés
ideje, lehet ez munkával vagy üzletfejlesztéssel kapcsolatos.
Ebben a kártyakombinációban pedig a munkahelyváltás is benne van. Nem egy hirtelen
ötlet szülte döntés ez. Megelőzte egy belső fejlődési folyamat, melynek
következtében "kinőttük" a teret, a közeget, melyben eddig voltunk. És mostani
döntésünk egy hosszútávú munkakapcsolat lehetőségét rejti magában.
Lelki szinten pedig ahogy az életünk, személyiségünk változik, egyre tudatosabbá válunk – jó esetben - kapcsolataink átalakulnak. Mindig van lelkünk terében egy belső kör, ahol a számunkra fontos lelkeknek helyet adunk. Akiknek bizalmat szavazunk és akik bizalmát élvezzük. Ez a tér is dinamikusan változó, mint ahogy mi magunk is.
Ezek a kapcsolatok telítődnek most a változás energiáival. Bizonyos emberek kikerülnek a látómezőnkből, és érkeznek újak.
Fontossá válik lelkünk eme belső kertjének a kerítéseit jól megerősíteni, azaz a határaink kijelölése. Ugyanakkor ez nem jelentheti a bezárkózás csapdáját. A nyitottság pedig nem egyenlő azzal, hogy mindenkit átengedünk a kerítésen.
Ami itt váratlan és meglepő fordulatokat hozhat, ha hajlandóak vagyunk kézbe venni a sorsunkat, ahelyett, hogy sodortatnánk magunkat. Vannak helyzetek, amikor üdvös a ráhagyatkozás, ám most a cselekvés ideje érkezett el. Mégpedig olyanfajta cselekvésé, melyben megmutatjuk magunkat, eddig talán rejtegett képességeinket, adottságainkat. A belső kifelé történő megnyilvánulása.
Félelmeink tudatalatti örvénye akadályozza a bőség energiamezejéhez való kapcsolódásunkat. Elengedni a szűkösségtudatot csak úgy lehet, ha felismerjük, hogy ebben bolyongunk. Az elme játéka, hogy tudatos énünk elméleti szinten abszolút tisztában van mindennel, és ettől hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy akkor ez rendben van. Annyira mélyre temettük a veszteségtől való félelmünket, hogy nem is érzékeljük. Befagyott látszat világot teremtettünk, és most ideje ebből kitekinteni. Mert szabadulni szeretnénk ebből a helyzetből, amely a saját magunk alkotta "törvények" rabsága is.
Mindezek olyan tanulási folyamatok az életünkben, melyek a siker felé vihetnek.
Megtanulni hol a határ a rugalmasság és az önérvényesítés között.
Megérezni, mikor válunk öntörvényűvé, figyelmen kívül hagyva az egyetemes törvényeket és az univerzális rendet, mely hitet és ráhagyatkozást kíván tőlünk.
Felvállalva konfliktusokat is akár.
Minél tudatosabbá válunk, annál keskenyebb határmezsgyén mozgunk. Elmosódni látszanak a határok, és csak a valódi, tiszta szellemi tudás az, amely mentén képesek vagyunk eligazodni.
Mindez pedig túlmutat mindazon, ami eddig jól begyakorolt és bevált az életünkben.
Szembesülni azokkal a mélyre száműzött fájdalmakkal, melyeket eddig csak elodáztunk, hisz annyira nehéz…
Vállalni a nyitottságban a sérülés lehetőségét, akármilyen félelmetesnek és kockázatosnak is tűnik…
Olyan elakadások és dilemmák elé állíthat bennünket az élet, melyre nem lesz megfelelő az eddig bevált megoldáskészletünk. Elérkeztünk azokhoz az érzékeny pontokhoz, melynek gyökerei mélyebbre nyúlnak lelkünkben és megoldásukhoz nem elegendő az, ami eddig.
Ez jelenthet váratlan és kevésbé kellemes történéseket is, melyekért majd utólag hálásak is leszünk.
"Ahhoz, hogy az ember legyőzze az élet fájdalmát, őszintének kell lennie önmagához, elismerve hibáit és gyengéit. Mint egy sebésznek, hajlandónak kell lennie mélyen belevágni a lélek gennyező sebeibe. Máskülönben túl sok energiáját emészti fel a tagadás vagy a csalódások miatti önmarcangolás." Csíkszentmihályi Mihály