Kosár
0
0 Ft

Heti üzenet 08.22.-08.26.

2022.08.20

"A felelősségvállalás valójában a lelki érettségből fakad. Amikor szeretem magam annyira, hogy beismerem, ha hibáztam, és a megoldás felé indulok el a kifelé mutogatás helyett."

Hetünk témája még mindig a bőség energiái köré csoportosulnak. Azért is írtam a múltkori posztomban, hogy ennek a témának egy előadássorozatot szeretnék szentelni, mert úgy látom, hogy ez a téma most nagyon sokak számára aktuális.

És jelenleg úgy érezzük, hogy lehetőségeink korlátozottak és a biztonságérzetünk is gyenge lábakon áll.

A múlt lapjai jól mutatják, hogy nehéz időszak van a hátunk mögött és az elfogadáson keresztül sokan megtalálták már a kiteljesedéshez vezető utat.

A tudatalatti lapjai azonban nehéz érzelmekről és időszakról árulkodnak. Amikor érzelmeink veszik át az irányítást és ezért nem látjuk reálisan a saját helyzetünket. S ennek következtében tévutakra, kerülő utakra terelődünk.

Nagy szerepe van ebben félelmeinknek, melyek gyakran külső megtévesztés és manipuláció hatására erősödnek szívünkben. A megoldás mindenképpen az új energiák beengedése életünkbe. Mit is jelent ez? Tudatosan változtatni nézőpontunk fókuszán, és engedni, hogy az élet egy új irányba tereljen bennünket.  

A belső megújulás felé. Az a fajta szorongás, mely most sokakat jellemez, valójában egy önsorsrontó mechanizmus, nem más.

És mint ilyen, csak újabb és újabb nehézségek forrása. Úgyis hívják ezt, hogy belepörgetjük magunkat egy negatív spirálba, melyből a kiút több lépésben lehetséges:

  • felismerni a helyzetünk mögött rejlő valóságot
  • egy szilárd döntést hozni, melyben elköteleződünk a változás felé, vagyis a felé, hogy kijussunk ebből a megrekedt állapotból

Az a fajta biztonságérzet, mely eddig létezésünk egyik alappillére volt, már nem létezik többé. Az élet kihúzta alólunk a gondoskodó nagybácsi eszményét, mely amúgy eddig sem volt valós, csak mi megelégedtünk a látszatmegoldásokkal és eredményekkel.

Ami most feladatként ránk vár, az nem más, mint a valódi felnőtté válás, az életünkért történő felelősségvállalás.

Ha nem akarunk a körülöttünk zajló események áldozatává válni, akkor tudomásul kell vennünk, hogy a sors, a végzet, meg a "körülmények áldozata vagyok" hozzáállás ideje végleg lejárt.

És a jelen pont ezt tanítja most nekünk: a kitartás, az elkötelezettség az, ami most eredményre vezet legyen ez üzleti vállalkozás, vagy párkapcsolat, vagy bármely más kapcsolódás.

És a jövő lapjai egyértelművé teszik számunkra, hogy nézőpontváltás nélkül, a régi módszerekkel nem tudjuk tovább kormányozni életünk hajóját.

Kapcsolataink rendezése lesz a következő feladatunk, és ebben benne foglaltatik mind a magánéleti, mind pedig azon társadalmi kapcsolatrendszerünk, melyek lelkünk ama bizonyos belső terében léteznek.

Ennek egyik legjobb módja pedig a kommunikáció. Az egymást értő, és érző kommunikáció lenne ez, melyben nem az "igazam van" győzelmére törekszem, hanem hogy megtaláljuk azt a legkisebb közös többszöröst, melyben mindketten, vagy mindannyian jól érezzük magunkat.

Amiben jelen az adás-kapás áramlása, az egyoldalúság helyett.

Amelyben az én szempontom helyett a mi szempontjaink lesznek fontosak.

Amiben tisztán látom, hogy a boldogság mások legyőzése árán csak egy átmeneti elégedettség érzés, semmi más. És az élet minden egyes ilyen "győzelemért" benyújtja majd a számlát.

Vonatkozik ez az egyénre, a családra és a társadalomra egyaránt.

Sőt, a vezetőinkre is.

Szeretettel, Györgyi