Kosár
0
0 Ft
Heti üzenet 07.10.-07.16.
2023.07.08
"Minden emberi kapcsolatban és közösségben, melybe társadalmi szükségszerűség okán lépünk be, megjelenik egyfajta sorsközösség és helyhez kötöttség. Ebben az önként vállalt, kényszerű helyzetben, fejlődést hozó "problémákkal" találkozhatunk. Csak rajtunk múlik, mit hozunk ki belőle."
Hetünk energiája most a közösségben való létezés témáját feszegeti. Akármennyire is törekszünk az önazonosságra, a belső, lelki értelemben vett függetlenségre, lényünk egy része igényli a közösség megtartó erejének energiáit. A közös értékrend, a hasonló érdeklődés okén létrejövő közösségek által erősödhet önazonosságunk.
Ám vannak olyan szűkebb és tágabb közösségek, melyekhez nem önszántunkból tartozunk, hanem a szükségszerű társadalmi kapcsolatok révén. az ezekben való létezés dinamikáját alapvetően a hozzá tartozó egyéni energiák határozzák meg, vagyis mi magunk.
Ezekben a kapcsolódásokban ritkán van érték alapú közösségi létezés. Ám mégis szükségszerűek és kikerülhetetlenek. A szükségszerűség okán hozzájárulnak fejlődésünkhöz és gyakran teszik próbára rugalmasságunkat, alkalmazkodóképességünket.
Ilyen helyzetekben érdemes felvértezni magunkat szelídséggel párosuló, jó értelemben vett ravaszsággal. Hisz társadalmi közegünk nem mentes az intrikáktól és a megtévesztéstől sem. Az egészséges önérvényesítés, mellett szükséges az öntörvényűség háttérbe szorítása.
Tanulni kell ezt a fajta létezési módot. A határokat az alkalmazkodás és önfeladás között.
A különbségtételt a megalázkodás és rugalmasság között.
Igazi jellemformáló feladatok, helyzetek ezek az életünkben. Sikerünk záloga saját fejlődésünkben van. Abban, hogy ezeket a leheletfinom árnyalatokat érzékeljük, és ennek mentén működjünk. A megértés kulcsa pedig az, ha a szív szemével vagyunk képesek tekinteni az emberi gyarlóságra. Az elfogadás és megértés nem jelent megalkuvást, csupán objektív helyzetértékelést és egyfajta könyörületességet.
Ez az, ami tisztánlátást hozhat számunkra az ilyen jellegű kapcsolatok útvesztőjében. A hozzáállásunk pedig egy másfajta szerepet oszt ránk a csoportdinamika rendszerében: mi vagyunk az antibioktikum, a gyulladásgátló, a fertőtlenítő. A belőlünk áradó értékrend, attitűd, mely szeretetalapú segíti a közösséget, s egyben minket is. Megtisztítja és átalakítja a környezetünket.
"Az élet különös szépsége, hogy olyanokat egyesít, akik szemmel láthatóan, olykor elképesztően nem illenek egymáshoz; olyanokat, akiknek - ha a sors nem ugyanabba a közösségbe sodorta volna őket - semmi közük sem lenne egymáshoz."
Ha önmagunk fényével tápláljuk a közösséget, amelyben élünk, hozzájárulhatunk kicsiben az egész bolygó emelkedéséhez. Ehhez rajtunk keresztül, a bennünk létrejövő változáson és fejlődésen vezet az út.
Szeretettel, Györgyi