Kosár
0
0 Ft
Heti üzenet 07.05.-07.11.
2021.07.05
"Az élet mindig kivárja a válságot, hogy aztán a legcsodálatosabb oldaláról mutatkozzon meg." Paulo Coelho
Hetünk energiáit most alapvetően a férfi-női minőség határozza meg. A férfi-női kapcsolatok terén határmezsgyéhez közeledünk. Úgy tűnik a maszatolás többé már életünk ezen területén sem opció többé. Itt is színt kell vallani, merre folytatjuk tovább utunkat.
Elérkezett az ideje eddig elvarratlan szálak, megrekedt helyzetek lezárásának. Úgy tűnik azonban, hogy a lezárás folyamata is megrekedt állapotban van. Húzzuk az időt, nyújtjuk azt a bizonyos rétestésztát.... A férfi minőség racionális fontolgatása küzd most leginkább saját magával. A munka, karrier és a biztonság a mérleg egyik oldala, míg a másik serpenyőben megjelenik a szeretet/szerelem erőteljes hívása. S talán el is indulunk ebbe az irányba, majd visszakozunk... a kettőt előre, egyet hátra (rosszabb esetben fordítva) kötéltáncát játssza most az "erősebbik" nem. A megtorpanás szüneteiben pedig igyekszik aprólékosan szemügyre venni, mi az, ami ellene, vagy mellette szól a választásnak, a döntésnek.
Mindeközben a másik (női) oldalon a bölcs visszatekintés folyamatát észlelhetjük. Amikor már kívülről szemléljük az egész folyamatot, s bár a veszteség érzése ott pislákol szívünkben, de megengedjük, hogy az élet alakítsa mindezt.
Az idő - mely jelen esetben - ellenünk dolgozik, azt üzeni a várakozó női léleknek, hogy lassan-lassan elérkezünk ahhoz a pillanathoz, amikor mindezt bölcs, megértő szeretettel le kell zárni. Bár a lezárás folyamata is megrekedt helyzetben van, mert elengedni, lezárni valami szívünknek oly fontosat, kedveset nehezebb, mint gondolnánk.
Ami mindezt megnehezíti, az a távolság. Távol kerültünk önmagunktól, s egymástól egyaránt. S végül, úgy tűnik, marad a döntésképtelenség állapota.
Lehet, hogy ez nem valami jól hangzó helyzetkép, de a lapok azt mondják, a gyors döntés első pillanatra talán szerencsésnek tűnhet, de hosszabb távon akadályozhatja belső megújulásunkat.
A folyamat, bár megélve hozhat álmatlan éjszakákat, érezhetjük a tanácstalanság tehetetlenségét, de nekem azt mondják a lapok, hogy sorsszerű, mely fejlődésünket szolgálja.
Ami most eldől - akár így, akár úgy - annak úgy kell lennie. Csak még most nem tud eldőlni. Még vajúdni kell ahhoz, hogy megszülessen bennünk a döntés: maradunk a régi, jól bevált langyos pocsolyában, s talicskázunk még bele egy kis lótrágyát, vagy elindulunk a szívünk vezette úton... az ismeretlen felé. Ahol még nem jártunk...., ahol az út nincs leaszfaltozva... és bizony, vannak benne bukkanók is....
Ehhez azonban egy-két dolgot még le kell hántanunk magunkról. Ahogy a hagyma héját szoktuk, mindig csak a következő réteget. Mert amíg teret engedünk a megtévesztésnek, a befolyásolásnak életünkben, addig a belső rendezetlenség lesz az osztályrészünk. S csak halkan mondom: a Megtévesztés most nem válogat az eszközökben: az intrika, a hazugság, és a befolyásolás egyéb nem túl pozitív formáival is találkozhatunk mostanság.
Képesek vagyunk most összegyűjteni mindazt, ami értékes bennünk, ami erőt ad a továbblépéshez, és az örömet, a boldogságot választani.
Az a küldetésünk, hogy életünket a színtiszta örömök mentén éljük, a múlt fájdalmainak dédelgetése, és az önámító, önpusztító ragaszkodások helyett. Az a feladatunk, hogy azt az utat válasszuk, mely harmóniát és örömet hoz az életünkbe, hozzájárulva ezzel az emberiség - s önmagunk - kollektív gyógyulásához.
Minden jelen lévő feszültség most ezt a célt szolgálja.
Szeretettel ölellek Benneteket, Györgyi