Heti üzenet 06.12.-06.18.
"A hiedelmeink olyanok, mint a megkérdőjelezhetetlen parancsok, amelyek megmondják nekünk, hogy mi lehetséges, mi lehetetlen, mi az, amit megtehetünk, és mi az, amit nem. Minden egyes cselekedetünket, gondolatunkat és érzésünket befolyásolja, mindazt, amit megtapasztalunk. Tehát ha valódi, hosszan tartó változást akarunk elérni az életünkben, akkor ebben kulcsszerepet kell kapnia annak, hogy megváltoztassuk a hiedelmeink rendszerét." Tony Robbins
A felhők mögött mindig kisüt a Nap
Hetünk energiáját a Nap lapja adja, mely jelentheti számunkra a kiteljesedés energiát, a tetterőt, az aktivitást. Kikeveredve az eddigi lelki káoszból végre a belső megújulás felé tartunk. A lelki labirintusaink útvesztőjéből kitalálni jelen esetben most egyet jelenthet azzal, amit úgyis nevezünk: önmagunkra ébredés. És ez egyet jelent azzal, amikor is megtaláljuk magunkban azt a bizonyos isteni szikrát. Amikor nem csak beszélünk róla, hanem értjük és érezzük magunkban, hogy lényünk jóval több, mint egy hús-vér ember csupán. És ilyenkor lelkünk együtt rezdül az Univerzum energiáival: megértjük annak hullámzását és ciklikusságát. Így magunkban is érteni kezdjük a hullámhegyeket és völgyeket. Engedjük, hogy a mélyből magasba szökő hullámok elvigyék és elmossák mindazt, aminek nincs már helye bennünk. Hogy aztán újra csendes hullámzásba merüljön a lelkünk.
A folyamat a kapcsolatainkat érinti, és alaposan megcincálja a hűségről, kitartásról, önzetlenségről és ragaszkodásról alkotott sztereotípiáinkat. Mert bár ezek a dolgok a sikeres kapcsolatok alapjai, nem csak a magán-, hanem az üzleti életben is, most a körülmények és történések mégis arra késztethetnek, hogy felülvizsgáljuk ezeket.
- … mert lehetséges, hogy a hűséges lélekben előbb volt hűtlen, mint a csaló fél…
- … mert lehetséges, hogy a ragaszkodás csak egy beteges kapcsolódás, melyben az áldozat kötődik a "fogvatartójához"…
- … mert lehetséges, hogy a segítés és segítség fogalma szorul újra értelmezésre. Hiszen a "pokol kapuja is jószándékkal van kikövezve".
- … és az önzetlenség égisze alatt valójában egy mártír szerep bújik meg, mellyel elodázzuk az életünkért való felelősségvállalást.
- … és a "jóban rosszban" ideája mögött egy veszett ügyhöz való irracionális ragaszkodás bújik meg mindenféle családi és társadalmi elvárás okán. Vagy éppen a saját belső bizonytalanságunk és félelmeink miatt.
Ilyen és ehhez hasonló cseppet sem kellemes kérdés tisztázásának ideje érkezett el. Ami jócskán feszegeti a határainkat. Hiszen hiedelemrendszereinket próbálja szétzúzni és a biztonságunk alapjául szolgáló "elveinket" megkérdőjelezni.
Történik mindez azért, hogy a rózsaszín, mézes-mázos és keresztényinek mondott, "szűzmáriás" szeretet fogalomból végre eljussunk a szeretetnek azon egyetemes formájához, mely minden kapcsolat és emberi működés alapja (kéne, hogy legyen).
Kezdve ezt önmagunk szeretetével…, hogy aztán adni is képesek legyünk.
És ebbe belefér most a szakítás, az eltávolodás, az energiavámpírok kitessékelése az életünkből többek között. A segítő szerep és hivatás át- és újraértékelése. Mert lehet hallgatni hónapokig, sőt évekig a kliens ventillálását (jó pénzért ugyebár), miközben nem haladunk semerre…, de lehet azt is mondani, hogy "segíts magadon..." És akkor talán megérlelődik a változási szándék.
Beleférnek felismerések is, hogy eddig valami olyasmihez ragaszkodtunk, mely már jó ideje halott. Hiszen mindaz, amit a kapcsolatról, vagy a másikról gondoltunk, egy vágyálom volt csupán. Ez utóbbi felettébb megrendítő lehet, hiszen évtizedes kapcsolatokról derülhet ki, hogy működésképtelenek. És nagyjából az tartotta össze, amit mi beletettünk. Ez az a tipikus helyzet, amikor az omladozó házat tapasztgatjuk, miközben a szerkezeti váz már régóta tönkrement, vagy éppen sose volt jó.
Bár mindezek lelki szinten meglehetősen nehéznek és megterhelőnek tűnnek, de a vége mégiscsak egy felszabadult érzés és állapot. Amikor hirtelen felismerjük, hogy mindaz, ami eddig volt, csak a mi fejünkben létezett.
Hihetetlen erővel képes felruházni az embert egy ilyen felismerés. Most már csak az a kérdés, hogy mit kezdünk az erővel, ami számunkra megadatott…, de ez már a jövő témája.
Szóval a felhők mögött mindig kisüt a Nap…
Szeretettel, Györgyi