Az erők eredője

Hetünk energiája egy figyelmeztető jelként értelmezhető leginkább. Egy csapdahelyzet, amely nem csak a fizikai síkon érezhető, hanem megnyilvánul gondolati mintáinkban is. A ravaszság, a hazugság, az igazságtalan és egyenlőtlen helyzetek megjelenése, melyből hiányzik a fair play. Úgy csinálunk, mintha lenne, de valójában nem létezik. Tudjátok, amikor felezünk: enyém a 60%, tied a 40%..... Nos, valahogy így próbálkozunk alkudozni a sorssal. Gondolati szinten is megjelenik mindez: vágyunk az egyensúlyra, a harmóniára, a biztonságra (talán erre a legfőképp), a kiegyenlítődésre, de úgy tűnik, ennek nincs meg bennünk a realitása. Szeretnénk azt hinni, hogy igen, de valójában légvárakat építünk. És persze nem annyira kellemes mindezt beismerni.

A múltban sokan éreztük úgy, hogy mind lelkileg, mond pedig anyagilag egy olyan "agyonnyomó" miliőben kell léteznünk, melyek gátolják a megerősödésünket, és finoman szólva sem támogató. Így aztán búcsút mondtunk eddig biztosnak vélt meggyőződésnek, átírtunk magunkban bizonyos hiedelmeket. Felismertük (remélhetőleg minél többen), hogy kitörni ebből a helyzetből csak az önmagunkért és sorsunkért történő felelősségvállaláson keresztül lehetséges. Ez sokaknak nehéz felismerés volt, és gyakoribbá váltak a pszichés megbillenések. Ugyanakkor, akiben megvolt a készség a változásra, változtatásra, képes volt megoldani ezeket a problémákat.

Az elmúlt időszak felerősítette félelmeinket, szorongásainkat, és sokan a változások kapcsán anyagi jellegű veszteségeket is megtapasztaltak. 

Jelen helyzetben a megújulás lehetősége akkor lehetséges, ha szív útján, a szeretet útján haladunk tovább. Talán elcsépeltnek hangzik mindez, hisz annyiszor hallottuk már, de én is csak ezt tudom mondani. A belső újjászületéshez tiszta energiák kellenek. E nélkül nincs továbblépés. A bevezetőben említett önáltatás, önbecsapás az, ami meggátol ebben. A kiegyenlítődésben benne vannak az előrevivő, marsikus energiák és a megtartó föld energiák is. Ennek az egyensúlya kell (kéne), hogy megvalósuljon.

És jelen pillanatban a múlt tapasztalataiból fakadó negatív érzéslenyomatok, és a gondolati csapdáink - melyeket önáltatássá növesztettünk -, nem engedik meglátni a valódi lehetőségeinket, és megoldásokat. Sokkal borúsabbnak látjuk a helyzetet, mint ami valójában. "Ott van a szemed előtt, csak nem látod" tipikus esete ez.