Kosár
0
0 Ft
Heti üzenet 03.28.-04.03.
2022.03.24
Az élet mindig kivárja a válságot, hogy aztán a legcsodálatosabb oldaláról mutatkozzon meg. Coelho
Hetünk központi energiája a biztonság, a megállapodottság. Ami mi sem természetesebb ebben a bizonytalan és káoszos világban. Szeretnénk már, ha életünkben, szűkebb és tágabb környezetünkben véget érnének a megpróbáltatások. Ebben a helyzetben kezdi el értékelni az ember mindazt, amije van, beleértve a minden reggel felkelő Napot és esténként világító Holdat is. Az események hatására - az elmúlt két évünk bővelkedett ebben - elkezdtük átértékelni eddigi fogalmainkat egészségről, gazdagságról, és úgy egyáltalán az életről. És most érkezett el az az idő, melyben levonva a konzekvenciákat, módunk van másképp tekinteni minderre. Talán tanultunk a múltból, és a jelen is tanít bennünket, és így újratanulhatjuk magát az életet. A létezés más dimenziói nyílhatnak meg előttünk. Mert ebben a mostani helyzetben a célunk, hogy végre rendben legyenek a dolgaink, és mi magunk is.
Az útkereszteződésben állva el kell (kéne) dönteni, merre is kormányozzuk életünk hajóját? Hagyjuk, hogy eddigi gondolati mintáink vezessenek, vagy hajlandóak vagyunk tágítani a szemléletmódunkon? Mert ami most van, az bizony tartalmaz vakfoltokat. Leginkább ahhoz hasonlómódon, mint amikor a teljes képet nézzük, de annak egyes részei homályba vesznek szemünk előtt. S ebben a helyzetben az sem segít, hogy a retorika egyáltalán nem járul hozzá biztonságérzetünkhöz. Félelemmel telve nehéz új sorsot írni.
Bár hivatalosan háború zajlik, de egyre inkább csökken a harci kedv. (Lehet, hogy nem ezt olvasod a hírekben, de az energiák szintjén ez jelenik meg). És gondolati szinten egyre inkább jelen van a megbocsájtás és a feloldás energiája. Egyre többen gondoljuk úgy, hogy elég volt, és békét szeretnénk, megegyezést. Mert ez az egyetlen létező valós megoldás. Mindehhez tiszta szándékok, és energiák kellenek, de ez most még illúzió csupán.
A múltbéli remények lassan alább hagynak, mert a történtek megmutatták, hogy amit sikeres lehetőségnek értékeltünk, csak véres áldozatok árán érhető el.
Nyilvánvaló, hogy most egy olyan döntéshelyzetben állunk, ahol még nem látunk tisztán és berögzült gondolati mintáink jócskán befolyásolnak. Épp ezért lassan bontakozik ki bármiféle megoldást. Mert megegyezni nem lehet úgy, hogy mindenáron győzni akarok. Az ilyen megegyezések hosszú távon csak további nehézségekhez vezetnek.
Ahhoz, hogy megszülessen bennünk és a világban mindez, szükség van egy újfajta szellemiségre, és olyan szívközpontú energiákra, melyek által gyógyulhatunk mi magunk és a világ is.
Ez jelenleg még messzebb van, mint szeretnénk. Az a tény azonban, hogy kollektív szinten megfogalmazódott a biztonság és a béke iránti igény, egy olyan energiával telítette a téridőt, mely mindezt gyorsíthatja.
A közelünkben zajló események okán ne felejtsük el mindezt magunkra is vonatkoztatni. Mert ami fent, úgy lent is. Értelmetlen vitáink és párharcaink sivatagában gondoljunk arra is, hogy utólag okafogyott minden földre ledobott ruhadarab, vagy rossz végéről kinyomott fogkrém feletti vita. Értelmetlenek azok belső vívódások, amelyeket a szívünk hívó szavának elnyomásáért vívunk. És végképp feleslegesek azok a múltban ragadt fájdalom energiák dédelgetése, melyek okán meggyőzzük magunkat, hogy ildomos elkerülni minden ehhez hasonló helyzetet, hisz most is biztos így lesz.
A múlt elmúlt, és csak addig van hatalma felettünk, míg hagyjuk, hogy érzéseink ott ragadjanak. Mert ezzel folyamatosan a jelenben tartjuk és láthatatlan módon átveszi a hatalmat életünk felett. Iszapos általánosítások ezek, melyek elveszik a jövőnket.
Szóval kezdünk ebbe belefáradni, de futjuk még köreinket. Egészen addig, amíg annyira el nem fáradunk, hogy feladjuk és kimondjuk végre: "Legyen meg a Te akaratod."
Mondjuk csak minél előbb, annál hamarabb leszünk jól.
Szeretettel, Györgyi