Látszólag csak egy könnyed mozdulat levenni a maszkot, de kezünk nem lendül addig, míg lelkünk el nem hiszi: önmagamért is szerethető vagyok. ... hogy akkor is szerethető vagyok, amikor épp gyenge vagyok, elkeseredett, vagy dühös. Ez akkor kezdődik, amikor képesek vagyunk az önszeretetre. Amikor már nem akarunk mások lenni, mint akik valójában vagyunk, s már nem félünk megmutatni magunkat. Kinőttük a szerepeinket, s feszítenek, mint egy szűk ruha.

Bölcs megértéssel tapasztalhatjuk, hogy kapcsolataink ezen a ponton megváltoznak. Lesznek, akik hiányolják majd a megszokott maszkokat, álarcokat, s így kissé eltávolodunk egymástól (vagy nagyon is). S az élet megajándékoz bennünket olyan emberekkel, társakkal, kik szintén megelégelték és eldobták álarcaikat. Ideje van az őszinte, nyílt kommunikációnak, s úgy összességében egy másfajta létezésnek.

Épp ezért most ne bánd, ha kapcsolatok szűnnek meg, emberek maradnak el mellőled, mert ahogy eldobod maszkjaidat, úgy változol. S ebben a változásban nem mindenkit tudsz magaddal vinni. Helyette jönnek mások, kik az új rezgéseidre rezonálnak.

Lehetőségünk van most megteremteni magunkban egy olyan harmonikus állapotot, melyben megerősödik az önmagunkba vetett hitünk. Ezek a változások sikereket hozhatnak életünkben. S ezek most kézzel fogható, külvilágban megjelenő sikerek lesznek. Amikor a bennünk végbemenő változások az anyagi világban is jól láthatóan manifesztálódnak.

...mert a létezésnek egy másfajta módja mellett döntöttünk.

P.s.: jelen időkben a maszk-kérdés másfajta kontextusban is igencsak aktuális. Aki úgy érzi, helyettesítse be nyugodtan... ez a lap ugrott ki a pakliból... no.

Csodás hetet kívánok Nektek! Györgyi