Heti üzenet 02.20.-02.26.

2023.02.20

"Kapcsolataink tanítanak bennünket: hogy mi az, amit kiváltok a másikból, hogyan reagálok, védekezek, támadok... Vitáink gyakran az egó vitái, s még gyakrabban az energiák kiegyenlítetlenségének konfliktusai. A kommunikáció lényege mégis a válaszban van, amit a másiktól kapunk."


Hetünk energiáját a kereszt lapja hordozza. A karmikus feladatok most előtérbe kerülnek, melyeket tovább már nem odázhatunk. Karmatörés időszakát éljük, és nem csak úgy finoman, hanem a körülmények kényszerítő ereje által is.

Karmikus, megoldandó feladataink, tanulnivalóink pedig most emberi kapcsolataink terén látszik kibontakozni. Nem odázhatjuk már tovább sem az esetleges konfliktusok megoldását, sem pedig a végleges döntést, ha szükséges.

Kimerítettek már ezek a kapcsolatok sokunkat, és némelyek talán még a pénztárcánkat is. Mérgező, megbetegítő helyzeteket cipelünk magunkkal egy jó ideje, és nem csak cipelünk. Úgy tűnik szó szerint melengetjük a keblünk alatt azt a bizonyos kígyót... egészen közel is engedtük magunkhoz. Nem is csoda, hogy megviseltek vagyunk lelkileg, ám számomra azt mutatják a lapok, hogy vannak, akiknek ez a probléma már testi tünetekben is manifesztálódik. 

 


Valahol, szívünk legeldugottabb szegletében érezzük is, hogy az ilyen megbetegítő helyzeteket jobb elengedni, lezárni, de ragaszkodásunk is erős.

Vannak, akik számára gyermekkel kapcsolatos nehézségeket jeleznek a lapok. És igen, vannak olyan időszakok, ami szülőként megterhelő: legyen az kamaszkor, vagy egyéb probléma a gyermekkel.

Belső vívódásainkból, önsorsrontó mechanizmusainkból fokról fokra kilépve újra erőre kapunk. Szerencsés fordulatot vehetnek ezek a folyamatok, ám ehhez fel kell oldani belső konfliktusainkat. Észrevenni, hogy a bennünket érő hatások egyfajta gyújtózsinórként működnek:

Ha agresszív dominanciával találod magad szembe, érdemes megtanulni a lelki-energetikai önvédelmet, ahelyett, hogy mi is támadásba lendülnénk.
Kicsit tükörbe tekintve megkeresni azokat a pontokat, ahol mi magunk sem vagyunk túl rugalmasak. Sőt, még az is lehet, hogy makacsságunk kifejezett ingerlőhatással bír adott esetben.

Vékony határmezsgyén mozgunk most. A gyógyulás, regenerálódás folyamata közben megújuló erőnket nehéz, már-már elviselhetetlennek tűnő, régóta húzódó helyzetekben kell aktiválni. Újfajta megoldásokat keresve és találva. Sokaknak lehet ez egy új szakasz a kapcsolatban, melyben hangsúlyossá válhat egy másfajta kommunikáció. A társadalmi érintkezés, baráti és párkapcsolatok terén.

S ebben a kommunikáció, a párbeszéd mellet a viselkedésminták is finomhangolásra szorulhatnak.

Az a bizonyos mit, mikor és hogyan mondjunk, tegyünk...

S mindebben az a legszebb, hogy ezek egymásra ható dolgok: ha újratanuljuk ezeket a kommunikációs és viselkedésmódokat, előbb-utóbb belül is hatnak és változunk.

S ha belül változunk, az megmutatkozik viselkedésünkben, szóhasználatunkban, gesztusainkban.

Szóval mielőtt cefetül elkezdjük sajnálni magunkat, nézzünk körbe házunk táján, és sepregessünk kicsinykét. Könnyen kiderülhet, hogy áldozatiságunknak mi magunk is részese vagyunk. S a helyzet kezelése tanulni és változni valók sokaságát és lehetőségét csillantja meg előttünk.

S persze vannak olyan helyzetek is, melyeket nem érdemes tovább cipelni. Letéve ezeket érdemes életünk új szakaszára koncentrálni, terveket szőni, stratégiákat felállítani. Van az úgy, hogy a terhek súlya érleli meg bennünk a döntést.

Szeretettel, Györgyi