Heti üzenet 01.24.-01.30.
"Ha régóta egyedül élsz, magányos vagy és nem jön hozzád senki, feltétlenül nézd meg, hogy nem azért van-e, mert belülről fogod a kilincset!" Müller Péter
Az önhazugságok ideje lejárt, mint ahogy az önként vállalt száműzetésé is...
Ezen a héten fókuszunkat nyugodtan helyezhetjük az elérendő céljaink felé. A siker, mely a lélekben megfogalmazódott vágy anyagba öntése, megjelenik életünkben. Mindehhez azonban szükségesek a napi célorientált cselekedetek, s hogy tudjuk, merre megyünk, hova tartunk. Egyszóval a tudatosság. Tudása többek közt annak is, hogy készségeinket, képességeinket reálisan ítéljük meg. És tudjuk azt is, melyek azok a területek, ahol még fejlődnünk szükséges.
Hallgatni megérzéseinkre, melyek megsúgják nekünk a megfelelő irányt, s elengedve a hezitálást, vegyünk egy nagy lendületet végre.
Ehhez azonban az egyedüllét, a befelé fordulás biztonságosnak vélt vackából ki kell lépni. Melybe oly jól bekuckóztunk, begyűjtve vélt és valós sérelmeinket, s remeteként elüldölgéltünk a langymeleg iszapban.
Ahhoz, hogy dolgaink végre beinduljanak, érdemes most a múltbéli veszteségek minden fájdalmát magunk mögött hagyni. Hisz csak félelmeinket erősítjük a folyton folyvást feltörő emlékek felidézésével, s lelkünk könnyen tévútra téved. Úgyis mondhatnám, lehet a múlt pocsolyájában fetrengni, jókat dagonyázni, de sehova nem vezet, előre meg végképp nem. Börtönőrei lehetünk saját magunknak, s a rácsos ablakon kitekintve a napsütésbe, könnyen elhihetjük, hogy ez az élet. Nos, barátom az élet kint van..., amikor kilépsz végre a való világba, beleszippantasz a levegő illatába, érzed a tél "szagát", s ahogy csípi az arcod a hideg levegő.
Párkapcsolati témában a "jó nekem egyedül" és "jó nekem így" tévútjait kéne elkerülni, egészen egyszerűen azért, mert nem jó.... Letenni a túlzó elvárásokat, megbarátkozni a tökéletlenség gondolatával, mind magunkban, mind pedig másban. Emberanyagból lettünk összegyúrva, s bár utunk - jó esetben - a tökéletesség iránti vággyal telített, de nem baj, ha két lábbal állunk a földön, s tudomásul vesszük ember létünk tökéletlenségét.
A túlzott önérvényesítés - mely természetes reakció az elszenvedett sérelmek kapcsán - könnyen átlendíthet minket annak a bizonyos állatorvosi lónak a másik végére, és újabb vélt sérelmek begyűjtésére adhat lehetőséget.
Épp ezért, mielőtt kidobnánk a gyereket is a mosdóvízzel, érdemes kommunikálni, olyan értő odafigyeléssel, mely hozzásegít minket ahhoz, hogy képesek legyünk szétválasztani a szénát a szalmától, vagy ha még képletesebben szeretnék fogalmazni: a xirt a xartól....
Csodás hetet kívánok mindenkinek, Györgyi
Ez az elemzés általános, így lehet, hogy rezonál veled, de lehet, hogy nem. Ha konkrét, személyre szóló útmutatást, elemzést szeretnél, keress elérhetőségeim bármelyikén.