Ahhoz, hogy dolgaink végre beinduljanak, érdemes most a múltbéli veszteségek minden fájdalmát magunk mögött hagyni. Hisz csak félelmeinket erősítjük a folyton folyvást feltörő emlékek felidézésével, s lelkünk könnyen tévútra téved. Úgyis mondhatnám, lehet a múlt pocsolyájában fetrengni, jókat dagonyázni, de sehova nem vezet, előre meg végképp nem. Börtönőrei lehetünk saját magunknak, s a rácsos ablakon kitekintve a napsütésbe, könnyen elhihetjük, hogy ez az élet. Nos, barátom az élet kint van..., amikor kilépsz végre a való világba, beleszippantasz a levegő illatába, érzed a tél "szagát", s ahogy csípi az arcod a hideg levegő.

Párkapcsolati témában a "jó nekem egyedül"  és "jó nekem így" tévútjait kéne elkerülni, egészen egyszerűen azért, mert nem jó.... Letenni a túlzó elvárásokat, megbarátkozni a tökéletlenség gondolatával, mind magunkban, mind pedig másban. Emberanyagból lettünk összegyúrva, s bár utunk - jó esetben - a tökéletesség iránti vággyal telített, de nem baj, ha két lábbal állunk a földön, s tudomásul vesszük ember létünk tökéletlenségét.

A túlzott önérvényesítés - mely természetes reakció az elszenvedett sérelmek kapcsán - könnyen átlendíthet minket annak a bizonyos állatorvosi lónak a másik végére, és újabb vélt sérelmek begyűjtésére adhat lehetőséget.

Épp ezért, mielőtt kidobnánk a gyereket is a mosdóvízzel, érdemes kommunikálni, olyan értő odafigyeléssel, mely hozzásegít minket ahhoz, hogy képesek legyünk szétválasztani a szénát a szalmától, vagy ha még képletesebben szeretnék fogalmazni: a xirt a xartól....

Csodás hetet kívánok mindenkinek, Györgyi

Ez az elemzés általános, így lehet, hogy rezonál veled, de lehet, hogy nem. Ha konkrét, személyre szóló útmutatást, elemzést szeretnél, keress elérhetőségeim bármelyikén.