És a lapok most is - mint mindig - igen beszédesek. Indulunk a női energiákból, s tartunk a maszkulin minőség felé. Ám ez az út feszültségekkel telített, melynek gyökere az évezredes harc és küzdelem. Melyben szereztünk sebeket bőven és a megoldások is tövisbokrokon keresztül vezetnek, vagyis nem ússzuk meg a gyógyulás fájdalmát. Így hát jobban járunk, ha lelkünket a lágy és befogadó energiákra hangoljuk, még ha lassan is megy. Mert a kiáradó, tüzes energiák bár nagy átalakító erővel rendelkeznek, ám úgy tűnik képtelenek vagyunk megzabolázni őket, így aztán felemésztenek.

Értékké kell gondoljuk a lágyságot, az érzések hullámzását magunkban, az akarás helyett az elfogadást és a győzelem helyett a konszenzus lehetőségét. A tiszta ész logikája mellett az intuíció erejét.

Hiszen félelmünkben, mely leginkább a sérülésektől, fájdalmaktól való félelmet jelenti, tévutakra sodródtunk. Manipulációkba bonyolódunk, és másnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk.

Tiszta helyzeteket kéne teremteni, melyben nincs helye sem a rózsaszín illúzióknak, sem pedig az alantas szándékoknak.

Ehhez kell egy határozott, értékrend, mely segít megtalálni az utat az egység és a belső harmónia felé.

Ebben benne van az önazonosság, a felvállalás, a felelősségvállalás.

Szóval érdemes beengedni az életünkbe azt ősi és ma még misztikusnak tűnő tudást, mely több ezer éve megállja a helyét, nem változik, mint a politika, és nem függ az aktuális tudományos felfedezésektől. Mert az Univerzum rendjét képezi le földi valóságunkba, s mint ilyen örök. Ennek mentén tudunk választani az utak és lehetőségek közül, melyek most mindannyiunk életében kirajzolódnak.

Mondanám, hogy piros vagy kék pirula, de az olyan sablonosnak tűnne...

Szeretettel, Györgyi