Kosár
0
0 Ft
Heti üzenet 01.01.-01.07.
2024.01.01
"Mindig minden szituáció minden érintett személyt szolgál. Egyetlen olyan helyzetet sem találhatunk, egyetlen olyan pillanatot sem, amely ne szolgálná közvetlenül és azonnal a lélek gyógyulását és teljessé válását. Minden lélek illúzióját szándékai teremtik meg." Gary Zukav
Az idei év első napja a hét első napja is, vagyis egy abszolút új kezdet. És mindjárt itt van nekünk a Kasza lapja is. Csak azért, hogy ha bármi is útját állná ennek az új kezdetnek, akkor az most elháruljon. Ha mi nem tesszük meg, hát megteszik a körülmények. Lehetséges, hogy ettől reménytelennek és kilátástalannak érezzük a helyzetet, de mindennek a célja nem más, mint hogy megtisztítsa előttünk az utat. Hogy végre rálépjünk arra az útra, amin haladnunk kell.
Lehetségesek váratlan események, hirtelen döntések, melyekről előbb vagy utóbb bebizonyosodik, hogy bár akkor éppen kellemetlen volt, azonban nagyon is hasznos. És mindezek nyomán váratlan sikerek és örömök is. Valójában mindez attól függ, mennyire vagy hajlandó elengedni az akadályozó dolgokat az életedből.
Szóval nem "takavakázunk", így mindjárt az első héten belecsapunk a lecsóba…
Az elengedés folyamata lehet olyan, mint amikor egy pillanat alatt vágjuk el a szálakat. Ám lehet ezt hosszan elnyújtani, mint amikor életlen késsel "nyeszetelünk". S mindeközben egyre mélyebbre süllyedünk a veszteségérzet iszapos ingoványában.
A félelem, az aggódás a stressz kezelendő érzések az életünkben. Ha elhatalmasodnak felettünk, lehúznak, mint az örvény. Ezzel megágyazva saját szerencsétlenségünknek.
Más nézőpontból azonban egészen mást is láthatunk:
- egy folyamatot, melyben kirajzolódnak a miértek és értelmet nyernek – amúgy értelmetlennek tűnő – dolgok
… mert a hirtelen és váratlan dolgoknak is valahol a múltban gyökerező okai vannak
…. ezeket átértékelve megláthatjuk az okokat és saját szerepünket a történésekben
Mindezek mentén kiléphetünk a magunk alkotta bezártságból és/vagy elavult gondolati mintákból. Kinyithatjuk lelkünk ajtaját és beengedhetjük az örömet. Megnyílhatunk újra a kapcsolatok felé.
A bizalmatlanság, mely régebbi tapasztalatokból ered, most átírható. Segítőink is mellettünk vannak – ha és amennyiben elfogadjuk őket és nem ragadunk bele a "dolgozom magamon" csapdájába.
"Igen gyakori jelenség, hogy valamely mentálhigiénés válság közepette fogalmunk sincs arról, hogy betegek vagyunk. Nehéz meglátni a fáktól az erdőt, ha az ember a fájdalom bugyraiban kóborol." Bella Mackie
Az irány pedig a saját érzelmi biztonságunk megteremtése. Akár azon az áron is, hogy bizonyos emberek, kapcsolatok mennek szépen a levesbe.