A Tízmilliószoros nap margójára....

2022.11.15

"A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A 'positum' latin szó jelentése: az, ami van. Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van és aztán tovább lépünk." Kurt Tepperwein

Bár most is állítom, hogy a Tízmilliószoros napok jelentősége éppen abban van, ha az összes többi napot tudatosan éled, de mindig van ennek a napnak egy energiája és egy üzenete, ami segíthet számunkra ebben a tudatosságban. Ezt igyekszem most továbbítani.

A központi téma az életenergiánk, a fejlődésünk, az egészségünk és az ehhez kapcsolódó gyógyulás is.

A változás, mely a fejlődésünkhöz és egyben a gyógyulásunkhoz is szükséges egy döntéssel indul. És ebben benne van az irányváltás szükségessége is.... Amikor úgy döntök, hogy tisztába teszem a függőben lévő dolgaimat.

Ennek módját pedig a Tűz lapja tökéletesen megmutatja nekünk. A tűz transzformáló energiája, mely elemészt mindent, mely nem odavaló már sem az életünkben, sem a lelkünkben és a testünkben sem. Mély elfojtások ezek, melyek leginkább limitáló hiedelmekből és családi mintákból eredhetnek. Ennek következtében vesszük fel álarcainkat és mutatjuk magunkat olyannak, melyek által megfelelhetünk családi, társadalmi és számunkra fontos személyek elvárásainak.

Ugyanakkor ez a tűz, ha irányíthatatlan, felemészt minden egyebet is, és a káosz és pusztulás energiáit hagyja maga után. Éppen ezért szükséges most az eddigi elfojtásainkat felszínre hozni és maszkjainkat eldobni végre, mert amíg ez nem történik meg, addig ez a tűz bennünk dolgozik. Ám nem táplál, hanem felemészt...

Nos, itt az idő, hogy ezeket a maszkokat a tűzbe dobjuk és megmutassuk magunkat, éppen olyannak, mint amilyenek valójában vagyunk. A Páva lapja azt is mondja, hogy a Benned lévő isteni energiát nem eltakarni kell, hanem engedni pompázatosan ragyogni.

Ami mindezek hátterében áll, az egy olyan önmagát felemésztő energia, mely a félelemből, és az aggodalom szorongató érzéséből táplálkozik. S még konkrétabban a veszteségektől való félelemből.

Ezek a veszteség érzések alapvető fizikai és érzelmi szükségleteinkhez kapcsolódnak, mint

  • a megélhetés
  • és az emberi kapcsolataink

Kapcsolatainkban jelentheti ez az állandó kontrollra való törekvést, az irányítási kényszert, hiszen félünk annak elvesztésétől.

Anyagi szinten pedig a megélhetés bizonytalanságát. Természetesen ez koránt sincs így és azt mondja a kártya: vedd kezedbe az irányítást, légy nyitott a lehetőségekre, mert hogy vannak.... Csak nem látod, hiszen a félelmek, az aggodalmak eltakarják előled...

S ez a fajta állandó szorongattatás egészen egyszerűen elvág bennünket a bőség állapotától.

S mindennek a kulcsa a hit. Hit önmagadban és a gondviselésben. 

"Tökéletesen egyező körülmények esetén a pozitív hozzáállású emberek pozitívabb helyzetet teremtenek, a negatívak pedig negatívat. Ez a saját, szabad akarat által vezérelt, egyéni, biológiai képességünk csodája." Joe Dispenza

Ehhez gondolati mintáid átalakítása szükséges. Ezt mostanában oly gyakran leírom... s nem azért, mert ez a vesszőparipám, hanem mert a lapok újra és újra ezt mutatják.

Az, ami új irányvonal és döntés lehet most az életünkben, az egy univerzálisan megmutatkozó energia, mely az emberiség fejlődésének iránya is egyben. Az önmaga nagyságára és isteni mivoltára ébredő ember, aki nem lesz már a sors játékszere, a manipulatív energiák áldozata.

A megvilágosodás pedig ebben az értelemben értendő leginkább.

S elvezet bennünket kapcsolataink megújulásához, és egy új társadalmi helyzethez is: a kívülállók helyzetéhez.

Akik mernek mások lenni.

Akik képesek áthidalni a szellem és az anyag közti határokat.

Akik meghallják lelkük hangjait ebben a zajos világban és addig írják újra a kottát, mígnem lelkük elvezeti őket az egység állapotába: abba az egységbe, melyben anyagba szőjük a spiritualitást, földi szintre "emeljük" a szellemiségünket.

Ebben a vajúdásban az újjászületés lehetősége rejlik.

Az önszeretetben és önelfogadásban való létezés élményének megtapasztalhatósága.

Ami ebben visszatarthat bennünket, az az ősi félelem, melyben óvjuk a lelkünket, s egész lényünket a sérülésektől, a lehetséges fájdalmaktól.

Ne feledd, minden fájdalom és sérelem csak addig él benned, míg meg nem találod az értelmét és fel nem fedezed a tanítását. S ekkor már nem adsz táplálékot múltadnak azzal, hogy dédelgeted magadban ezeket az érzéseket. Csak egyszerűen tovább lépsz és cselekszel. Másképp...

Szeretettel, Györgyi