Hogy felébredjen bennünk az a sorsváltoztató erő, mely mer lépni, a megbocsájtás energiaminősége felé. Hisz ez az, ami megajándékoz bennünket az élet harmóniájával, a belső egyensúly megteremtésén keresztül. Elvetve az aktív, kiáradó küzdelmek sorát, megérkezhetünk a megszentelt nyugalom és béke terébe.

Nem kell, hogy szükségszerűen megjelenjenek a cívódások, és jelenléktelen perpatvarok. Mindössze döntés kérdése, rajtam múlik, hogy mit választok. S a viselkedésmintáimat is megválaszthatom tudatosan. Dönthetek úgy, hogy ezen az estén a meghitt együttlét fontosabb, mint az, hogy kinek van igaza, ki kivel veszett össze...stb. Még akkor is, ha ez egy napra szóló illúzió csupán. Mert minél többször tartózkodom ennek az illúziónak a varázslatos terében, minél többször érzem a vele megjelenő békesség csodáját, és minél többször változtatom meg ennek érdekében tudatosan a viselkedésem, annál többször fogok vágyni erre az állapotra.

És mint az anyaméhben a gyermek, új fejlődhet ki bennem egy új minőség: az ítélkezésmentes elfogadás állapota.

Talán kissé ijesztő lehet ez a változás eleinte, hisz minden egyes lépcsőfoka lehánt egy réteget a kemény ego-páncélomról.... ez a fejlődés ára és lehetősége is egyben.

Csodaszép ünnepeket kívánok Nektek, szeretettel: Györgyi