Kosár
0
0 Ft
Húsvéti merengés
2024.03.29
A Húsvét a keresztény hagyományban elsősorban a feltámadás ünnepe. A fizikai test feltámadását Lázár története hozta el nekünk. Jézus feltámadása pedig szellemi öröklétünk szimbóluma.
A természeti népek körében a Húsvét egy más jelentéssel bír. A kelták Ostara ünnepén Eostre-t, a termékenység istennőjét köszöntötték ezen a napon. Aki a hosszú téli álom után újra felébreszti a földet és termékennyé teszi azt. Az ünnep eredeti kelta elnevezése Alban Eiler, a Föld fénye. Ez a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett, hiszen ekkortól növekszik a fény ereje, az éjszakák egyre rövidebbek, míg a nappalok egyre hosszabbak. Az Ostara szó jelentése is ezt szimbolizálja: világítani, fényleni.
Így keveredik a kereszt és a nyuszi-tojás, a feltámadás keresztény hagyománya a régi, természeti ünnepekkel. Hiszen az "új istenek panteonja" szorosan ráépül a régi hagyományokra, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ez utóbbiak feledésbe merüljenek.
A termékeny,
ébredő természet erejével összhangban erőink is egyre növekednek, ahogy azt a
Medve lapja mutatja nekünk. Növekedőben a lelki-szellemi és fizikai erő. Az
egyensúly és a harmónia ebben is fontos: mire használjuk a bennünk éledő erőt?
Elnyomunk-e másokat vagy hagyjuk kiteljesedni? Támogatunk vagy uralomra
törekszünk?
Az erő kétélű fegyver és felelősségteljességet igényel. Kényes az egyensúly, mely a védelem és az elnyomás között fennáll. Gyakran nem is vagyunk tudatában, hogy létezésünk maga az erő. A gondolataink, a kimondott szavaink és érzéseink teremtő ereje másokra is hatással van. Nem tudunk izoláltan létezni a világban. Ebben megtalálni a magunk egyensúlyát fordulópont lehet az életünkben, mert egyet jelent az univerzális renddel való összhangban létezéssel.
Ez pedig leképeződik egész életvezetésünkben, viselkedésünkben és ez által a kapcsolatainkban. A belső vívódások és önszabotázsok éppen arról árulkodnak, hogy erőinket nem megfelelően használjuk. Nem merjük használni, nem merjük élni a bennünk lévő potenciált. Mindez belső és külső (kapcsolati) konfliktusok forrása.
Abban a pillanatban, amikor lelkünk felé fordulunk és hallgatunk a belső sugallatainkra, körülöttünk megváltoznak a dolgok. Az okokat a múltban találjuk. Azokban a jelen vagy előző életbeli tapasztalatokban, melyek elhitették velünk, hogy az élet egy veszélyes üzem és csak kemény harcok árán védhetjük meg magunkat. Amint kioldjuk ezeket a meggyőződéseket, a vélt ellenségekből barátok lehetnek. Vagy épp egy baráti, támogató környezet felé vezetnek bennünket. Ehhez érdemes elengedni a neheztelést és a harag érzelmi hullámait. A bennünk végbemenő változásokat kapcsolatainkban tudjuk a leginkább lemérni. Az értetlenség, mely a pozitív belső változásokat kíséri, természetes jelenség, hiszen valami nagyon megváltozott… Függetleníteni magunkat a hamis érzelmektől, érzelmi manipulációktól, hozhatja el saját érzelmi gyógyulásunkat és ez által az új kezdeteket.
Az újjászületés élménye ez, amikor a bennünk rejlő sértett lélekrész meghal és helyette valami teljesen más, új minőség jön létre.
A feltámadás újra és újra megélhető, függetlenül a Húsvéttól, hogy aztán a feltámadások apró pici mozzanatai egy új identitást hozzanak létre bennünk.
Áldott Ünnepeket kívánok mindenkinek!