Heti üzenet 04.01.-04.07.

A nehézség eredete a tisztánlátás hiánya: bármit is szeretnénk működtetni az életünkben, annak kereteit létre kell hozni. Egy csapat vagy közösség esetén a szervezettség és szerveződés, egyéni életünk szintjén pedig az együttműködés hiányára hívják fel a lapok a figyelmet. Felmerülhet bennünk a kérdés: meddig érdemes kitartani? Meddig szabad olyan dolgokba, helyzetekbe energiát fektetni, melyek nem hoznak eredményt? Vagy éppen a túlzott – már-már makacs - ragaszkodás elvekhez, elképzelésekhez, emberekhez valóban szükséges-e?

S bár ez éppen saját megtapasztalások okán merül fel bennünk, de érdemes ezt tovább gondolni: milyen belső és/vagy külső igényeinket szolgálják ragaszkodásaink? Mi az, amiről úgy érezzük, magunknak nem tudjuk megadni, biztosítani? Vagy épp elveink és hitrendszereink okán meddig érdemes ragaszkodni álláspontunkhoz? Hol van az önfeladás pontja és mikortól válik károssá a ragaszkodás?

Ebben a folyamatban lehet elengedni olyan kapcsolatokat, melyek már nem szolgálnak minket. Felismerni, hogy a helyzet vagy kapcsolat nem az, mint aminek valójában mi gondolni véltük. Ennek megfelelően változnak most a kapcsolataink.

Amikor félelmeinken keresztül tekintünk az életre a legkevésbé sem a valóság tárul a szemünk elé. Sokkal inkább a saját valóságunk, mely félelem alapú.

Ha képesek vagyunk ezt az érzést átalakítani magunkban, megtapasztalhatjuk a világnak egy sokkal örömtelibb részét és azt, hogy az élet élvezetes is lehet. A félelem helyét átveszi a (ön)szeretet, mely magabiztosságot és belső tartást eredményez. És természetesen új alapokra helyeződő kapcsolatokat.

Sok locsolót, és csodaszép hetet kívánok Nektek!